Három ízben töltöttem el hosszabb idot Indonéziában, Jáva szigetének középso részén. Az elso két alkalommal Surakartában, a harmadik alkalommal Yogyakartában éltem. E két város, akik hajdanán egy királysághoz tartoztak, most az élo közép-jávai hagyományok legfontosabb központjaiként egymás vetélytársai. Számomra a kisebb és alulfejlettebb Surakarta jelenti az autentikus tradíciót, ahol egymást áthatva virágoznak a kézmuves és az eloadómuvészeti ágak. A legeroteljesebb hatást mind közül egy összmuvészeti produkció, az árnyjáték, indonézül wayang kulit eloadás gyakorolta rám, mely spirituális közösségi program felhasználja az irodalom, a zene és az iparmuvészet eredményeit, kiaknázza az eloadómuvészet lehetoségeit. Ez az oka annak, hogy már diplomadolgozatomat e témában írtam a Pécsi Tudományegyetem Muvészeti Karán. Majd a dolgozat továbbfejlesztésének eredményeképpen került kiadásra 2009-ben , Jávai Árnyak' címu könyvem.