Hosszú évszázadok óta a telepátiához, a jöv¿ el¿jeleihez és a tisztánlátáshoz hasonló szenzoros érzékeléseket csaló fantáziáknak, illúzióknak vagy találmányoknak tekintettek.
A tudományos körökben elterjedt materialista megközelítés a priori tagadja a "szellemi" valóságot. Ennek oka, hogy ezek a valóságok a laboratóriumban nem ellen¿rizhet¿k.
Ennek ellenére minden embernek volt valamilyen tapasztalata, hasonló ahhoz, amit a tudomány tagad. Emlékezhetünk például megmagyarázhatatlan eseményekre, a jöv¿beni események el¿jelére vagy a valóra vált álmokra.
Gyakran profitáltak ezekb¿l a tapasztalatokból. Ez azt mutatja, hogy nem illuzórikus élmények voltak.
Ezek a jelenségek nem ritkák és mindenkit érintenek. Néhány tudós, nyitottabb elmével felruházva, tudományosan akarta kezelni a kérdést. Arra voltak kíváncsiak, hogy van-e mód az extraszenzoros élmények megértésére anélkül, hogy okkultizmushoz, mitológiához vagy álvallás-filozófiához folyamodnánk. A könyv e kutatók tapasztalatait ismerteti.
Most végre olyan bizonyítékok jelennek meg, amelyek tudományosan bizonyítják a tudatosság magasabb szintjének létezését.
Van egy "kollektív elme", ¿¿amely az egész emberiség számára közös ötleteket és gondolatokat tartalmaz. Ez egy pszichés kozmosz, amelyet hasznunkra használhatunk. Ebb¿l a kozmoszból jeleket és információkat kapunk.
1980-ban a "kvantum összefonódás" kísérletileg meger¿sítést nyert.
Ez a tulajdonság az elemi részecskékre jellemz¿.
Minden részecske (atom, elektron, foton) képes kommunikálni egymással, anélkül, hogy szenvednék a tér és az id¿ korlátozásait.
Ez élesen ellentétes a materialista nézet feltételezéseivel.
Az elemi részecskék közötti kommunikáció olyan dimenzióban történik, amely nem tartozik az ismert fizikai törvények hatálya alá. Ez a dimenzió összehasonlítható egy "egyetemes elme" -vel.
A Princeton Egyetemen végzett "Globális Tudatossági Projekt" kísérletei kétségtelenül bebizonyították a világ tudatának létezését.
A könyv leírja az úgynevezett "kollektív tudatalatti" elméletet, amely